Kedves Vercors úr!

Nagyon nagy megtiszteltetés számomra, mint arról Boldizsár Ivántól értesültem, hogy érdeklődik Macskajáték című darabom iránt. Ha valóban foglalkozni kíván a fordítással, el kell mondanom Önnek, hogyan mennek ezek a dolgok.
Nálunk létezik egy állami ügynökség, az Artisjus, amely a különböző kiadókkal intézi az ügyeinket. A darab már a Gallimard kiadónál van, vagyis színházi forgalomban. A szerződés még nincs aláírva, de ez csak idő kérdése. Ezért arra kérem, hogy telefonáljon Mme Benmussának2, mert vele kell egyeztetnie a fordítást. Nekem ez rendkívül nagy örömet jelentene.
Elnézését kérem a nyelvtani hibákért, és fogadják legmelegebb baráti üdvözletemet.

1972. II. 22.
Örkény István

*

Kedves barátaim!

Még egyszer köszönöm kedvességüket, és felejthetetlen látogatásunkat Moulin des Illes-ben3. Medencéjük vize olyan pompás, hogy azóta se mosakodtam.
Az Artisjus minden élő nyelven elküldte önnek a Macskajátékot. Remélem, hogy nem bánja meg ígéretét. Öleljük mindkettőjüket.

1972. VII. 25.
István

*

Kedves barátaim!

De hát mit tanácsol nekem? Hogy miután elolvastam az első 30 oldalt, válasszak más fordítót?4Ha most föltámadna maga Moliére úr, aki tökéletesen beszélne magyarul és kérné tőlem a fordítást, azt mondanám neki: „Kedves Jean-Poquelin, van szerencsém közölni önnel, hogy Vercors barátom lefordította az első 30 oldalt és én, miután elolvastam az ő nagyszerű Sylviáját5, őt részesítem előnyben… Szóval, nagyon örülök, hogy elkezdte a fordítást, és biztos vagyok benne, hogy nagyszerű lesz. Sőt mi több: Bécsben olyan nagy siker volt a darab, hogy a franciaországi bemutató után rendkívül gazdag írók leszünk. Ön vásárol magának egy második malmot6, én meg egy akármilyen kicsi szigetet, ami azért elég nagy ahhoz, hogy ott kolbászt süssek és remekműveket írjak.
Köszönöm a jó hírt, tiszteletemet küldöm Vercors asszonynak, önnek pedig legjobb baráti kívánságaimat:

1972. X. 22.
Örkény István