Örkény István: Végakaratom

E sorokat jó testi erőben, minden szellemi képességem birtokában írom.
Kívánom, hogy hagyatékomról tehát arról a kevésről, amim volt, van vagy lesz, az írott törvények intézkedjenek.
Kívánom, hogy az utánam maradottak ezt tiszteletben tartsák, és aki bármi célból, akármilyen ürüggyel megbontatná ezt az egyezséget, azt a többiek ne tekintsék törvényes leszármazottamnak.
Kívánom, hogy gyermekeim tiszteljék és segítsék özvegyemet, mert mindig csak védte, gyámolította jó szóval és pénzzel segítette őket.
Irodalmi hagyatékom gondozója a felségem, illetve, az ő akadályoztatása esetén, Antal fiam. Kérem, hogy be nem fejezett, silány minőségük miatt félbehagyott írásaimat, ne hozzák nyilvánosságra.
Azt viszont, amit az idők folyamán esetleg újra kiadnak, ne engedjék úgy csoportosítani vagy más módon manipulálni, hogy az életem folyamán vallott nézeteim hamis értelmezést kapjanak.
Kérem, hogy temetésem után barátaim valamilyen emléktárgyat kapjanak; de azt is kérem, hogy az a néhány régi szívemnek kedves könyv, amit összegyűjtöttem, maradjon egy kézben és együtt.
Temetésem módjáról a feleségemre ruházom a döntést. Én ugyan azt szeretném, hogy csak rokonaim és hozzám egészen közel álló barátaim búcsúzzanak tőlem, de ez már számomra közömbös tény, ha tehát másképpen dönt, az ellen sincs kifogásom.
Most, amikor e sorokat írom, nemcsak vér szerinti rokonaimra, hanem barátaimra és ismerőseimre is szeretettel gondolok. Nincs bennem indulat vagy harag senki iránt; több jót kaptam az emberektől, mint amennyit adni tudtam.
Sorsomat, befejezettnek érzem. Kérem, ne maradjon utánam gyász. Isten veletek, kedveseim.
Budapest, 1979. I. 25-én*

Örkény István



* Rejtélyes a Végakarat dátuma; akkor vetette papírra végrendeletét (a Pisti a vérzivatarban bemutatója után öt nappal), mikor sűrűsödtek ugyan különféle panaszai, de ezek még semmiképp nem vetítették előre a közelgő (öt hónappal később bekövetkező) véget.


In: Örkény István Egyperces levelek, Budapest, Palatinus, 2004 (368-369. o)