1978. II. 27.

Kedves Alex!

Csúnya dolog, hogy ilyen régen nem írtam, de kivettem a részem minden földi jóból, volt influenzám, aztán elindultunk kocsmázni, és belénk rohant egy taxi, minden ripityommá ment, de persze ki sérült? Én, aki két bordámat törtem, ami nem kellemes, főleg, ha az ember lélegzeni akar. Hát még egy tüsszentés! Az fölér a mohácsi vésszel. De már lábolok kifelé, dolgozni is tudok, és a levelekre válaszolni. A tiédre is, bár a sóhajtásokat mellőzöm, mert különben se szokásom, hátha még fáj is.
Nagyon szép tőled, hogy leveledben fölajánlottál egy csomó könyvet, de ha az ember gyűjteni kezd, bele is őrül, én pl. csak első kiadásokat gyűjtök, és azt is csak múlt századit vagy az Ady-nemzedék indulásáig, még soha ilyen hülyeséget nem csináltam, ezt is csak azért, mert egy hosszú élet folyamán 10 000 közt összegyűlt egy csomó régi könyv, és azokhoz néha hozzávásárolok valamit. Nézz körül a bécsi antikváriumokban, és kezdj gyűjteni. Nem kell hozzá sok pénz, tehát olcsón bizonyítani tudom, hogy hülyülök.
Egy jó újság: engedélyezték a 9 éve betiltott Pisti c. darabom bemutatását, aminek nagyon örülök. (Megjelent a drámakötetemben, remélem, megvan.) Még valamit állítólag „igazítani” kell rajta, kíváncsi vagyok, hogy mit, mert azt se értettem soha, miért tiltották be. Hát majd meglátjuk, meddig kell elmenni az átigazításban.
Mikor jössz? Dumálni is kéne, és piszkos adósságaimat rendezni. Most már sietni kell, mert ha Nagy Laci is meghalt, mit keresek még itt én?

Ölel, szeretettel
Pista