1971. XII. 7.

Édes Tánya!

Nem dicsérem meg magát újra, mert már elmondtam, milyen remekül sikerült a Tóték fordítása, most elolvastam az Egyperces Novellákat, ezek is remekléseknek látszanak. Pedig én, aki írtam, tudom, milyen nehéz szöveg ez, és senki más ebből nem tudott volna semmit csinálni, csak maga.
Arról, hogy mi van a Macskajátékkal, itt senki se tud semmit, még az Artisjus sem. Lehet, hogy fordítják, lehet, hogy nem. Hivatalosan a darab még most sincs lekötve, szerződést se küldtek. Így egyikünk se lett okosabb.
Édes Tánja, sokszor üdvözlöm Oleget és a kislányát, aki remélhetőleg még nem akar férjhez menni egy nem hozzá való ifjúhoz, mint az enyém, akit egyelőre sikerült lebeszélni egy rossz házasságról.
Kézcsókkal, köszönettel és örök barátsággal

Örkény István