1978. XII. 30.

Kedves, nagyon szeretett barátom!

Köszönöm kedves soraidat; Párizsban voltam, azért válaszolok ily késve.
A Füst Milán-díj, melyet Milán bácsi özvegye alapított, évente kerül kiosztásra, hol két költő, hol a két legkiválóbb prózaíró kapja. Ez tehát afféle „maszek” díj, melyet nem a hatóságok, hanem írók adnak egymásnak, legjobb belátásuk szerint. Összege 12 000 Ft per koponya, s a te részedet betettük takarékpénztárba. Ha megjössz, akár Vígh Icánál (Művelődésügyi Minisztérium), akár Erzsi nénitől, akár az Írószövetségben megérdeklődheted, kinél van a betétkönyv. Nálam nincs, ami nagyon helyes, mert nem névre szól, tehát – ki tudja – el is lophatnám.
A tiszteletreméltó Zsűri, melynek elnöke én vagyok, a két idei (prózairodalom) díjra téged és Nádas Pétert (Egy családregény vége, kitűnő!) egyhangúlag, sőt, közfelkiáltással ítélt e díj elviselésére. Viseld hát egészséggel!
Itt sok újság nincs, ami mégis előadódik, arról tavaszi ittlétedkor remélem, eldiskurálhatunk.
A régi barátsággal és nagyrabecsüléssel köszönt

jó híved
Örkény István

Ui.: A díj kiosztásakor – távollétedben – Nádas mellett persze téged is bemutattalak és méltattalak, szép számú hallgatóság előtt, a Fészekben. Póra Ferenc szinonimaszótárából kiírtam az összes dicsérő jelzőket, és még az is kevés volt.