1975. III. 2.

Édes Mária!

Kétszázszor a Macskajáték, majdnem ötvenszer a Vérrokonok. Ez már egy darab élet. És ezalatt Maga sose kérdezett tőlem semmit, én se kértem soha semmire magát. Talán már úgy írtam, hogy a Maga hangján hallottam közben, s maga úgy játszott, mintha kihallgatta volna a gondolataimat.
Úgy látszik, szerencsésen összerímelünk mi ketten, hiszen soha egy szótagnyi vitás kérdés se volt köztünk, ami az író és megszólaltatója közt nem mindennapos. És minthogy (éveinket számolom) nem vagyunk már egészen fiatalok, én, a hátralévő időmben magamnak se szebbet, se jobbat nem kívánhatok, mint hogy Magának írhassak még egy szerepet.
Köszönöm azt a megértést, köszönöm a két halhatatlan alakítást, és köszönöm – last, but not least – a sikert.

Szeretettel és tisztelettel köszönti
Örkény István