Kedves Karcsi!

Tóték1 (Lajos, Mariska, Ágika) hozzám fordultak keserű panaszukkal. Mondtam, hogy nem vagy itthon, de ők nem nyugszanak. Attól félnek, hogyha hazajössz, széttépnek bagatell ügyekkel, azt mondják, mindig másutt a fejed, állítólag egyszer Ágikának forgót ígértél, de tévedésből valami zsidó imakönyvet adtál. Ő nem tud héberül.
No most (Mariska szerint) úgy áll a dolog, hogy te csak a bemutatóig törődsz a dolgokkal, aztán a vízözön. Igaz, Tót hozzátette, hogy a bemutatóig „a szívét is beleteszi az a príma ember” (így mondta), de most üres házakkal megy a darab. (Félházakkal, mondta Ágika.)
Mariska, akinek van politikai érzéke, azt mondta, pedig ez sem közömbös. Sokan drukkolnak, hogy seggre essen a darab. Mások viszont örülnének a sikernek.
Karcsi, én megvédtelek! Mondtam, hogy te még a tavasszal mutattál nekem egy szép plakáttervet. Nyilván most, amikor indul a szezon, ez kijön. Aztán mondtam, te tudod, hogy hirdetni is lehet a lapokban, más színház is megteszi, sokkal szarabb színművekkel. Kérlek, Tóték fanyalogva fogadták szavaimat. Kérdezték, hol a plakát, hol a hirdetés. Egyáltalán, hol van Kazimir. Ne légy ingerült, ezek kis emberek, kis emberek közt élnek egy isten háta mögötti faluban.
De Sztálin elvtárs azt mondta, ha 5%, akkor is figyelni kell a bírálatra. Neki sok hibája volt, de ez helyes. Légy szíves, tégy valamit. Tóték nagyon, de nagyon idegesek.

Ölel Tóték nevében is
Örkény Pista