Nem is mondhatom, mennyire megörültem, amikor elkérted írásaimat. Mióta Tiborhoz nem vihetem át, úgyszólván senkinek sem mutattam semmit. Ő ebből a paksamétából csak az „Ars poeticát” látta, annak kijavította a befejezését, de már nem nézhette meg.
Kétféle írást találsz itt. Egy csomó egész rövid jegyzet-naplóglosszafélét, melyet nem is tudom, minek nevezzek. Aztán három novellát a legvégén. Csupa kísérlet, próbálkozás, formai keresés, mintha kamaszkoromat élném. Köszönöm, hogy foglalkozol velük.

1958. 11. 10.

Baráti üdvözlettel
Örkény István