Édes angyali türelmű szerelmem!

Minden nagyon jól indul, egyelőre – az első napot – pompás időbeosztással töltöttem el, s ez olyan jól sikerült, hogy szinte már az összes elkövetkező napok időbeosztását, a logika erejével, átitatta. Korán keltem, befűtöttem, mosakodtam, reggeliztem és nyolctól tizenegyig dolgoztam. Akkor Szilárddal1 másfél órát sétáltunk, szerintem, már csehszlovák katonákat lehetett látni, olyan messzire. Ebéd után megint dolgoztam, aztán bementem társalogni Füst Milánékhoz, vacsora, aztán meséltem pár történetet és itt vagyok újra. Most már nem dolgozom, hanem Neked írok, majd egészséges álomba merülve, holnap újult erővel fogok munkához. A tegnapi fél napon és ma derekasan írtam, csak azt nem érzem, hogy amit írtam, jó. De most ezzel sem törődöm.
Itt nagyon hűvös, de elég jó idő van, kissé sáros a világ, csak az országúton lehet sétálni. Pénzt persze nehéz kiadni, de nekem azért sikerül egy kicsit. Legtöbbet ér a toronyszobám, pontosan a torony-lakosztályom, melyhez lovagi jóindulatból jutottam és nem bántam meg.
Mindig arra gondolok, hogy nem vagyok elég jó férjed és ennek meg kell változnia. Ha hazamegyek, új életet kezdünk, sokkal többet fogunk beszélgetni és mindent elmondok neked, azt is, amit eddig nem, mert nem jutott eszembe. Most majd eszembe jut. És valamit ki fogunk találni, hogy odahaza is lehessen dolgozni, pl. a gyerekek nappal fognak aludni, én éjjel, vagy ilyesmit, és akkor rendben lesz minden. Boris2 pénteken hazamegy, este ő is ott lesz Karinthyéknál, majd mesél, milyen jól viselkedem és milyen szerelmes vagyok beléd.
Édeske, Antalkát tanítsd meg a Talpra Magyarra, és szeress engem negyedrésznyire úgy, mint én téged.

Csókol
István