LEVÉL KARINTHY FERENCNEK, 1956


Kedves Cini!

Itt rengeteg szó esik darabodról, de én mindig megvédlek. Nekem igazán nagyon tetszett, minél többet gondolok rá, annál jobban. Már az elején, ahogy felmegy a függöny, úgyszólván fennakadás nélkül, és ahogy bejönnek a szereplők, mint magyarul beszélő magyar emberek, és mégis milyen különbözők! Jó darab az, na. Az élet logikája érvényesül benne, pl. ahogy az első felvonást követi a második, ezt pedig – megsemmisítő erővel – a harmadik, s i.t., hogy bírtad ezt kitalálni? Az ember elámul, milyen sodra van az események logikájának. Egy lányt elcsábítanak, erre teherbe esik, ezután gyereket szül, a gyereket a miszkisztnibe teszi, a bíróság fölmenti – egyszerűen nem kapok levegőt, ha eszembe jut e vaskövetkezetesség. Szerintem te jó író vagy. Nagyon jó író. Darabod egy jó író keze nyomát viseli. Az a bába is hogy van megjellemezve egyetlen mondattal! (Nem emlékszem pontosan: A tej életerő egészség, vagy: Pesti Napló, Az Est, Magyarország, szóval, remek.) Ha még egy szót mondana, nem hinnék neki. De így hiszek.
Én is írok, egy kis világcsoda lesz, ha megjelenik. Üdvözlöm a családot, vigyázzatok a kolbászra.

Ölel:
Örkény István