Kedves Cini és Ági!

Miért nem írtok, ti mocskok? Számotokra még értékes lehet egy nagy ember jóindulata. Déry nem elég. Tudom, langyos olajjal kenegetitek a hasát, mert neki Kossuth-díja van, de jövőre én kapok kisbaumgartent, s akkor mi lesz?
Amint látjátok, nem mentünk Olaszországba, L. Balázsékkal1 néhány vidám napot töltöttünk Párizsban, majd idejöttünk Mentonba, nagyon jó dolgom van. Hogy pukkadjatok, bagóért kétszobás lakást kaptunk, konyhával, erkéllyel és szomorys isteni kerttel, melyben régen főurak laktak, most mi. Ma paprikás krumpli az ebéd, kolbásszal, utána kiültem a kertbe, és írni próbáltam, de semmi nem jutott eszembe. Következő fák láthatók itt: pálma-, narancs-, citrom- és mandarinfák, dugig gyümölccsel, kenyérfák, vizeszsemlyefák, maceszcserjék, lülefbokrok. A falra fölfut az örökzöld hózentrógerinda, lila virággal. Gyümölcse nem ehető. Naspolyavirág, zöld bükkönybogyó, balatonboglárka, lila almádi, piros badacsony és a gyönyörű sárga irrigátorocska… Pár lépésre az öböl zúg, halkan csivitol a dagály, jobbra hajótörés, balfenéken flottagyakorlat, közel a nudistatelep, vészkijárattal. Egy kiló hal 120 frank.
Mi itt maradunk május 20-ig, akkor hazarepülünk. Könyvnapon otthon kell lennem. Tik mikor jöttök, koszosok? A szalámit, amit anyám bepakolt, ürítsétek egészségemre.
Most megyek virágot szedni. Írni eddig nem írtam semmit, mert tehetségtelen vagyok. Cini hogy van ezzel? S milyen az, amikor az ember betűket ró a papirosra? Csak úgy magától jön? Vagy megelőzi valami csikarásszerű érzés? Erről válaszoljatok behatóan. Sokszor csókol

Pista és Angéla