Drágáim!

E sorok átadója, dr. Láng János, egyik legkedvesebb barátom, akivel az utolsó esztendőben majd minden lépésünk közös volt és így – mindaddig, amíg jót mond rólam – ő a legmegbízhatóbb szemtanú. Kérem, fogadjátok szeretettel.
Különöset és újat magamról itt nem írhatok, hacsak a Búzással küldötteket nem ismételném. Most utólag röstellem, hogy a küldött kéziratok olyan rendetlenek és nehezen olvashatók, de voltaképpen annyi a munka és annyi volt egész idő alatt, hogy sosem került időm a másolásra. Tehát valakinek, aki rászánja magát az átírásra, elég cudar fáradtság lesz, amit előre is köszönök.
Palit és Zádor Gyurkát sűrűn kerestem és kerestettem, eredmény nélkül…
Rólatok a két apróhirdetésen kívül nincs semmi hírem; tehát a választ a fiúk segítségével sürgősen szervezzétek meg, és írjatok bőven az egész elmúlt időről, hogy valami képem legyen rólatok. Marianne külön írjon, mert ő – a Búzással küldött zeneszámokkal és azok ügyes elhelyezésével – igazán megcsinálhatja a szerencséjét. Láng Jani visz neki egy zsebkendőt, a legutolsó moszkvai divat szerintit, amit én Voronyezs óta hurcolok magammal, és még soha az orrom nem mertem belefújni, olyan gyönyörűszép.
Én itt egyébként az „Igaz Szót”2 csinálom, amit megírni majdnem olyan unalmas, mint elolvasni. De a helyzetem tűrhető, kellemes emberek is akadnak, a hajlékunk is csinos, és minden szobában be van vezetve a gőzfűtés. A radiátorok egész nyáron bent voltak a szobákban, most, hogy a tél közeleg, kitették őket a lépcső elé, lábtörlőnek. Ez nem vicc. Ez – ha nincs is az ötéves tervben – de így van. Majd ha hazajövök, megmagyarázom. Ruhatáram egyszerű, de ízléses, a bundám láttára mindenkit elfog az irigység, új kék „pilotkám”-ról talán Láng beszámol nektek. Az életmód egészséges, főképp a mértéktelen alkoholfogyasztástól óvnak meg. Rám fért.
Drágáim, vigyázzatok magatokra, épp elegendő csodának, hogy egyikünk se hullott át a rostán. Azt hiszem, nem kell itt ülnöm a tanfolyam végéig, és decemberben lesz lehetőség hazamennem, de hát a nehéz éveken már túl vagyunk, most már legrosszabb esetben is csak hónapokról van szó. Igyekezzetek fiatalodni, ez most a legfontosabb. És írjatok, válaszoljatok mindenre, amit a Búzás levelében kérdeztem.

1945. X. 17.
Ezerszer csókol mindannyiótokat
Pista

Drágáim! (X. 18.)

Hosszas latolgatás után rászántam magamat, hogy ezt a 3 novellát is elküldöm. Ezek az utolsó s aránylag legjobb darabok, már valami minőségféle. Egyiket, a „13.-ik éneket”3 már a párt postájával egyszer elküldtem haza júliusban, nem tudom, megjött-e, megjelent-e? Ha nem, akkor ezzel a hárommal is el lehet kezdeni valamit, föltéve, ha van otthon irodalmi lap, s föltéve, ha van, aki azt a rettentő fáradtságot veszi, és kisilabizálja, legépeli, és házalni kezd vele. Ha van ilyen, kérem, hogy a gépelt példányt mindenesetre mutassa meg valaki író-kritikusfélének, nehogy a hibás olvasás miatt baj legyen. Sajnos, nekem már nincs időm legépelni. Kérem, óvjátok meg e kéziratokat akkor is, ha semmi nem történik velük, mert nincs másolatom róluk. Egyúttal kérem, hogy válaszotokban nyugtázzátok ezt a küldeményt, valamint tudassátok velem, hogy a 42-ben otthon hagyott és meg nem jelent novelláimat sikerült-e átmenteni? A fontosabbak, amennyire emlékszem: „Emese álma”, „A hadnagy halála” és az, ami a verebélyi nagyszülőkről szól, a címére nem emlékszem4. Ezeket talán be tudom rakni egy új novelláskötetbe, ha hazajövök. Tehát ne feledkezzetek meg e két kérdésre válaszolni, és ha van valaki, aki e novellákat legépeli, s ezekkel, meg a többi, gyengébb terméssel boldoggá teszi a szerkesztőket, akkor ez a publicitás – mint már írtam – nagy segítségemre lenne.

Drágáim! (X. 20.)

Búzásék indulása még mindig késik, és így nekem még van lehetőségem írni és egyes diszpozíciókon változtatni. Ugyanis eddig az volt a helyzet, hogy nekem itt kell maradnom az Igaz Szót szerkeszteni. Az Igaz Szó pedig ez év végén megszűnik, és így karácsony-újév táján hazautazhattam volna. Most azonban felmerült az a lehetőség is, hogy az iskola új, utolsó kurzusán is kell segítenem, asszisztenskednem. Ez annyiban jelent esetleg változást, hogy a kurzus márc. közepéig tart, s bár lehet, hogy a párt az Igaz Szó végével hazavezényel, az is lehet, hogy itt rostokolok márciusig. Erre az esetre persze némi változást eszközölök a kéziratokra; a kísérőlevélben jelzett életrajz-sorozatot itt tartom, és minthogy remélem, lesz annyi időm, átfésülöm, átgépelem, és ha magam nem megyek, valakivel hazaküldöm majd 1-2 hónap múlva. Minthogy Háy Gyulának tetszett, remélem, hogy a Kompárt5 kiadja a kötetet.
A noteszben lévő és a lapokra írt novellákat változatlanul mellékelem, és azokon, ha mód van rá, a fentebb kértek változatlanul állnak. (Lásd Búzás-féle kísérőlevél és ennek a levélnek az eleje.)
Írjatok apró betűkkel és sokat, minden egyformán érdekel. Szeretettel csókol

Pistátok

Az utóirat utóiratja (X. 21.)

Búzásék még mindig itt vannak, időközben a három novella egyikét, a „Mi lesz belőledet” átgépeltem. De a gép elég vacak, úgy hogy ezt is le kell iratnotok, de ez mégis könnyebb.
Állítólag van egy irodalmi lap Pesten, Háy Gyula és Illyés is szerkesztik6, de ezt csak úgy hallottam. Ti biztos jobban tudtok tájékozódni.
Nálam semmi újság; de ha ez a levél Apus születésnapja körül érkeznék haza, akkor számára külön öleléseket és csókokat visz.

Pistátok

1945. X. 30.

Utolsó levél! Minden eddigi, a csomagban vagy Búzásnál lévő levél hatálytalan és kizárólag azért küldöm, hogy muzeális értéke veszendőbe ne menjen.
Odakinn most állítják össze a transzportot, és én bizony szívesebben lennék közöttük, mint itt a villanyfényes és finom meleg irodában, az új írógépem mellett – de hát itt nem érdemes okoskodni, már régen megtanultam, hogy a dolgok néha jobbak úgy, ahogy adódnak, mint ahogy mi kívánjuk, hogy lennének. Ennyit a filozófiából.
Sajnos, sejtelmem sincs, hogy az eddigi hetek folyamán már miket irkáltam nektek össze, de azt hiszem, hogy majd valami rend bontakozik ki a leveleimből, ezt a kéziratokra vonatkozó kéréseimre értem elsősorban. Ezekkel kapcsolatban a helyzet időközben annyit változott, hogy megjött a gép és így én nekiültem, hogy legalább a három nékem legkedvesebb novellát legépelve tudjam nektek elküldeni. Ez sikerült is – kettővel. Éppen mikor a harmadikat, a Cirkuszt7 (Verebély!) írtam át, jött az indulási riadalom, úgyhogy azt félbeszakítottam a 13. oldalnál, s onnan kezdve majd a kéziratot kell gépbe diktálnia valakinek. A noteszben lévőkhöz nem volt alkalmam hozzányúlni, azokból is a jobbakat át lehet diktálni. Leírtam azt is!...
Tehát ezennel kézirataimat illetően mindent egészen pontosan és világosan megmagyaráztam, egy gyermek is kiismerheti magát e szövevényes kérdésben. Ennyit az irodalomról.
Még úgy érzem, illenék valamit magamról is írjak, de félek, hogy szerénytelennek látszanék. Remélem, barátaim illő módon beszámolnak majd arról, milyen szép és kellemes és okos vagyok, és ennek ellenére is milyen rendkívül szerény. Aki például a reggeli ébredésnél figyel engem, nem is sejti, nem is álmodja, mi lakik ebben az emberben. Egyáltalán, roppant tartózkodó vagyok, szinte félénk, bár tudatos magaviseletű. Minden egyéb információ, ami Búzás vagy Láng barátomtól ered, kizárólag az ő irigységük szüleménye. Ennyit barátaimról.
Szeretnék még egy pár szót nyelvtehetségemről is írni, de orosz tudásommal még mindig vannak kisebb defektusok. Be kell vallanom, akad még olyan orosz – főleg a művelt rétegből –, aki kiejtésemen észreveszi az idegent. Egyáltalán, szeretnék magamról egy kimerítő elemzést küldeni, de odakinn rémes rumli van, percenkint jön egy hír, lihegő emberek jönnek-mennek, s ez megzavarja csöndes szemlélődésemet. Talán az a rajz, mely Imre István nevű festő barátom ceruzájából származik, ad egy kis ízelítőt a külsőmről – mely benső világommal teljes összhangban van –, ha azonban Búzás valami megjegyzést tesz a kép és a modell közti különbségről, ezt bizonyos fenntartással kell fogadnotok. Ennyit magamról.
Végül a levelezés módjáról. Írtok egy teljesen kimerítő és kielégítő levelet, s azt a KP-ben lehetőleg ismerős kéznek, ha másként nem megy, Búzás útján adjátok át valakinek, hogy továbbítsák Moszkvába az Igaz Szó szerkesztőségének, vagy a KP moszkvai vezetőjének. Biztonság kedvéért ráírni az én címemet, mely hivatalosan így szól: Spec. Objekt 40 – CCCP – másként pedig így, hogy Antifasiszta iskola, Krasznogorszk. Ennyit a címekről. A levél elég lassan jön, ezért idejekorán kezdjetek intézkedni.
Drágáim, recseg-ropog a ház, ezért végzem levelem, s valamennyieteket sok-sok szeretettel csókollak és ölellek a boldog viszontlátásig.

Pista