BALASSA PÉTERRŐL KOVÁCS SÁNDOR IVÁNNAK


1979. május 19.

Kedves Iván!

Azt hiszem, tudod, hogy nem tartozom a magukat reklámozó írók közé. Mégis figyelmedbe ajánlanám Balassa Péter tanulmányát, mely életművem lényegéről szól (Egyperces novellák, Pisti) olyan filozófiai értelmezéssel, amiben eddig nem volt részem.
Balassa ezt a Vigiliának írta, de ott ki akarták vele hagyatni a Pistiről szóló elemzést, nyilván egyházi szempontokat véve figyelembe.
Ebbe nem szívesen nyugodnék bele. Ez az első olyan tanulmány életemben, mely nem idegen és tradicionális esztétikai normák alapján, hanem saját koordinátarendszerében elemzi művemet. Ráadásul ennek az elemzésnek nálunk elég szokatlan mélységei vannak, nem a kritikus saját sémáiból, hanem a műből magából indul ki, hogy egy írói életművet értelmezzen.
Hidd el, ezt a dolgozatot ugyanúgy patronálnám, ha Cseres Tiborról vagy Szabó Magdáról szólna. Igaz, azt se tagadom, hogy végre egyszer a magam normái alapján ír valaki, ahelyett, hogy például a Pistit Molnár Ferenc (egyébként briliáns) dramaturgiai struktúrája alapján ítélné meg. Én tehát most nem egy olyan írást ajánlok figyelmedbe, amely véletlenül rólam szól, hanem személyemtől függetlenül egy újfajta, korszerű kritikai megközelítést.
Ezt a levelet a feleségemnek diktáltam, mert kórházban fekvő, valószínűleg műtét előtt álló beteg vagyok. Még egyszer kérlek, hogy a közlés vagy nem közlés kérdésében ne énrám légy tekintettel, hanem kizárólag Balassa Péterre. Őt közlöd vagy nem közlöd, legjobb belátásod szerint, én nem szerepelni akarok, hanem egy modern látásmódú tanulmányíró útját megkönnyíteni, tehát, ha a Kortársban nem jelenik meg, semmiféle sértődést nem fogok érezni. Döntésedet ne is velem közöld, hanem Balassával, akár igenlő, akár tagadó a véleményed róla. Épp ezért nem is én, hanem, mihelyt a feleségem beszélni fog vele, ő maga fogja benyújtani.

Szeretettel ölel
Pista